Amíg nem csinálom meg a következő Bolygó Kapitánya részt, addig teszek fel a blogra pár érdekességet, hogy azért legyen kontent.

Ma az időszámításról/naptárról lesz szó.

Egy év csillagászatilag 365 nap 6 óra 48 perc 46 másodperc, azaz ennyi idő alatt tesz meg egy kört a Föld a Nap körül. Mivel ez nem egészen kerek szám, a naptárak kerekített értéket adnak meg, mint például 365 nap. Hogy kezeljék az eltérést, kitalálták a szökőévet, így a négy éventi szökőévekkel már kb. 365,25 nap egy év.

A ma használt Gergely-naptárak távoli őse a Római naptár (amit ugye a rómaiak használtak). Ez a naptár az időszámítást Róma alapításától kezdte, azaz a dátumok az AUC (Ab urbe condita - a város (Róma) alapítása óta) előtagot kapták, a ma használt Kr.u vagy I.sz helyett. Egyébként ezt a viszonyítási alapot használták egészen a VI. századig, amíg ki nem számolták, hogy mikor születhetett Krisztus, és át nem álltak a Kr.e - Kr.u. rendszerre.

A római naptárban 10 hónap szerepelt (Martius, Aprilis, Maius, Iunius, Quintilis, Sextilis, September, October, November, December). A Martiust Mars istenről nevezték el; az Aprilis név eredetére különböző elméletek születtek (pl. származhat a latin "aperio" azaz nyitni igéből (mert ugye ekkor nyílnak a virágok), más elméletek szerint Vénusz görög megfelelőjének, Aphroditének a nevéből, szintén mások pedig az "alter", azaz másik szóhoz kötik a nevet, hiszen ez volt a másik/második hónap); a Maius név eredetére is több elméletet állítottak fel (származhatott Maia istennő nevéből, de más értelmezések szerint a "maiores" - idősek szóból is); a Iunius eredete szintén több esélyes (származhat Juno istennő nevéből, vagy a "junior" - fiatalabb szóból is, mivel május, azaz az idősebb hónap után következik). A következő hat hónap csak sima sorszámokat kapott, azaz ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik.

Ezek a hónapok eredetileg 30 vagy 31 naposak voltak, így az év 304 napját fedték le. A december és március közti időszak kívül esett a hónapokon, és nem is foglalkoztak velük, mert mezőgazdaságilag hasztalanok voltak. Kr.e. 713-ban (vagy stílszerűen AUC 40-ben) Numa Pompilius, Róma második királya némileg módosította a naptárat, mivel a rómaiak a páros számokat balszerencsésnek tartották, így a 30 napos hónapok 29 naposak lettek. Ezzel már 57-re emelkedett a kihagyott napok száma, amelyeket két új hónapként beszúrtak december és március közé: megszületett a 29 napos Ianuarius és a 28 napos Februarius.

A hónapok eredetileg fordított sorrendben szerepeltek, tehát február volt "előrébb", december után, amit követett a január, de már a következő év elején, március előtt (Kr.e 452-ben helyezték át a februárt január és március közé). A Ianuarius elnevezés valószínűleg Janus, a kétarcú isten tiszteletére kapta a nevét, aki az átjárás, kapuk, a kezdet és a vég istene volt (ugye januárban átlépünk az új évbe). A február 28 napos volt, ami páros, tehát szerencsétlen számnak számított, de itt szabad volt, mert ez volt az év utolsó hónapja, ami ilyen halál/megtisztulás ünnepekkel volt tele, és ha már halálról szól a hónap tökmindegy, hogy balszerencsés-e. A trükkös rómaiak amúgy megpróbálták kijátszani a rendszert, ezért februárt két páratlan számú részre osztották a 23 napos első részre, és az 5 napos, második részre.

Tehát volt egy 355 napos év, Ianuarius - Martius - Aprilis - Maius - Iunius - Quintilis - Sextilis - September - October - November - December - Februarius felosztással.

Mivel 10 nap eltérés volt a csillagászati és naptári év közt, hogy tartható legyen a csillagászati év, néha február két része közé, tehát február 23 és 24 közé beszúrtak egy 27 napos szökőhónapot a Mensis Intercalaris-t, ami magában foglalta a február utolsó 5 napját is. A szökőhónapos évek így 377 naposak lettek. A szökőhónapok beillesztését a magas rangú Pontifex Maximus (ez egy tisztség) felügyelte, de általában minden második év volt szökőév, így a 355 és 377 napos évek átlagából kijött a 366 napos év, ami már közel volt a csillagászati évhez. Mivel tulajdonképp egy ember döntött egy év hosszáról, azt néha politikai célokra is használták, például az adott időszakra megválasztott ellenlábasok hatalmát megrövidíthették egy rövidebb évvel, de ennek ellenkezőjére is lehetőség volt. Julius Caesar például hatalmát úgy hosszabbította meg Kr.e. 46-ban, hogy 445 napos volt az év (Bár tegyük hozzá, hogy ezt az évet használták az időszámítási hibák kijavítására is, hogy zökkenőmentesen áttérhessenek a későbbi Julián-naptárra).

Kr.e. 46 abból a szempontból is fontos volt, hogy ekkor találták ki a Julián naptárat, mely a római naptár megreformálása volt. Ez már valamivel közelebb állt a jelenlegi naptárunkhoz, hiszen a 365 napos év 12 hónapra volt bontva, és minden negyedik évben egy szökőnapot szúrtak be februárhoz (tehát egy év átlagosan 365,25 nap volt). Mivel még így is maradt évi pár perc különbség a csillagászati és naptári évek közt, ezért 400 évenként 3 nap eltérés keletkezett, de annak idején a római császárok nem foglalkoztak szaros 11 perccel. Az új naptárra egyébként többek közt azért volt szükség, hogy az időszámítás automatikus legyen, ne kelljen a Pontifex Maximusra (és az esetleges kavarásaira) figyelni. Az új rendszerben már meg lehetett állapítani fix dátumokat is, mint például a december 25-i téli napforduló.

Ebben a naptárban tehát 10 napot hozzáadtak a római naptár éveinek napjaihoz, így 355 nap helyett 365 napos lett az év. Értelemszerűen ezzel együtt a szökőhónap intézményét is eltörölték. Érdekesség, hogy a szökőnapokat nem február végére tették, hanem március 1. elé hat nappal, azaz február 23-át kétszer számolták (anno ide került a szökőhónap is), ezért a szökőévek bissextilis azaz "kétszer hatos" évek lettek.

Gaius Julius Caesar úgy gondolta, hogy a hónapok egy részének elég béna neve van ("Ötödik, hatodik, hetedik? Ugyanmár!"), és úgy vélte, hogy sokkal menőbb lenne, ha a családjáról nevezné el az egyik hónapot (ami valljuk be, tényleg így van), például azt, amelyikben született, szóval így keletkezett az Ötödik hónapból a Július. Ez időtájt a hónapok hossza a következőképp oszlott el: 31, 29/30, 31, 30, 31, 30, 31, 30, 31, 30, 31, 30.

Julius Caesar halála után Augustus császár került a trónra, aki megirigyelte elődjétől a hónapot, és ő is akart egyet. A "hatodik" hónap innentől kezdve tehát augusztus lett. A császár viszont észrevette, hogy míg a július 31 napos, az augusztus csak 30 napos. "Ez így nem pálya!" - kiáltott fel Augustus - "Nehogy már az én hónapom rövidebb legyen". Mivel ő volt a római császár, azaz a világ egyik, ha nem a legbefolyásosabb embere, simán mondhatta, hogy a 29/30 napos februárból vegyünk el egy napot, és tegyük be azt a 30 napos augusztusba. Mondta is. (Egyes források szerint a júliust is Augustus nevezte át elődje iránti tiszteletből, de emez a történet szerintem jobb).

Később több császár is próbálkozott ilyen átnevezgetéssel: Caligula a szeptembert változtatta Germanicusra; Nero az áprilist Neroneusra, a májust Claudiusra, a júniust meg Germanicusra; Domitianus a szeptembert Germanicusra, az októbert Domitianusra. A szeptember futott még Antonius vagy Tacitus néven is. A november volt Faustina és Romanus is. Commodus (igen ő volt a Gladiátorban is) kicsit túlvállalta magát, minden hónapot átnevezett a saját neveire, így sorban Amazonius, Invictus, Felix, Pius, Lacius, Aelius, Aurelius, Commodus, Augustus, Herculeus, Romanus és Exsuperatorius volt a hónapok neve. Mivel ma már csak a július és az augusztus maradt meg, láthatjuk kik voltak a legmenőbb császárok.

A hónapok átnevezésével később is próbálkoztak. Jó példa erre Nagy Károly, aki szintén mindent vagy semmit alapon kezdett átnevezésekbe, főként mezőgazdasági alapon. Így lettek a hónapok sorban Téli hónap; a hónap amikor a szarvasbak elhullajtja agancsát; böjt hava; húsvét hava; szerelmeskedő hónap; szántás hava; széna hava; aratás hava; erdő/tűzifa hava; szőlőtermés hava; szüret hava; szent hónap.

Mivel a Julián naptár pontatlansága miatt 128 évente egy nap (azaz kb 400 évente 3 nap) eltérés volt, egy idő (pár száz év) után az egyházi ünnepek összecsúsztak. A niceai zsinaton (Kr.u. 325) a húsvét időpontját a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra időzítették. A tavaszi napéjegyenlőség viszont a pontatlanság miatt egyre előrébb került a naptárban. A karácsonyi ünnepkör zárása a Gyertyaszentelő Boldogasszony február 2-ra esett, és a napok csúszása miatt a nagyböjt kezdete akár február 4-re is eshetett volna, így a karácsony és a húsvét egybe csúszása fenyegetett, ami nem lett volna jó. A húsvét számolását ezért továbbra is március 21-hez igazították, de az meg így nem volt feltétlenül napéjegyenlőség. Mondjuk ki: szarban volt a haza, de szerencsére tudták, mit kell tenni.
Release the Gergely pápa!

Gergely pápa a "Gergely pápa to the Rescue!" felkiáltással (najó, ezt valószínűleg nem így mondta....hanem latinul) bevezette a Gergely-naptárat, amit Aloysius Lilius olasz csillagász és Christophorus Clavius német tudós dobtak össze. Az új rendszerben pontosítottak a Julián-naptáron (például, hogy a 00-ra végződő évek nem voltak szökőévek, kivétel, ha 400-al is oszthatóak). Így a csillagászati évhez képest amely 365,242374 nap a Gergely-naptár 365,2425 napos éveket határoz meg, ami azt jelenti, hogy kb 3300 évente van egy nap eltérés (a következő ilyen egyébként 4782-ben várható). Az addigi eltéréseket is kinullázták, és visszahozták a napéjegyenlőséget március 21-re, de ehhez az kellett, hogy pár nap elvesszen a rendszerben, szóval 1582. október 4-e (csütörtök) után október 15. (péntek) következett. Nem irigylem az akkori szülinaposokat.

Az új naptár bevezetése nem ment zökkenőmentesen. A katolikus államok hamar átvették, de a protestánsok, keleti ortodoxok, és egyéb vallásúak úgy voltak vele, hogy "Nekem egy katolikus ne mondja meg, hogy hogyan mérjem az időt!", ezért sokáig maradtak a Julián-naptárnál. A protestánsok az 1700-tól kezdték átvenni (szintén nagy ugrással, de itt 1700. február 18-át (vasárnap) követte 1700. március 1. (hétfő)).

A svédek itt kicsit hepciáskodtak, mert nem vették át a Gergely-naptárat, hanem csak a Juliánt állították át a megfelelő időpontra úgy, hogy 11 éven keresztül szökőév volt. A svédek különutas programjuk eredményeképp végül már sem a Julián sem a Gergely naptárral nem voltak szinkronban. Ekkor XII. Károly svéd király rájött hogy ez így szar, ne csináljuk így. Tettek még egy próbát a Julián naptár módosításával, és 1712-ben bevezették február 30-át. Itt aztán volt még pár év szarakodás, amit Adolf Frigyes svéd király oldott meg 1753-ban "Fuck this! Vegyük át a Gergely-naptárat!" kezdetű beszédével.

Érdekes, hogy még a britek is korábban (1752) vették át a naptárat mint a svédek (igen a britek (!), akik a mai napig az út másik oldalán vezetnek, meg két külön csapot használnak a hideg és meleg vízhez).

Az oroszok a nagy októberi szocialista forradalom után vették át a Gergely-naptárat, ezért van hogy a nagy októberi forradalom igazából november 7-én, 8-án volt. Európában egyébként a görögök voltak az utolsók, akik átvették a Gergely naptárat (1923. február 15 -> 1923. március 1.).

Manapság már szinte mindenki a Gergely-naptárat használja, kivétel ez alól Szaud-Arábia, Etiópia, Nepál, Irán és Afghanisztán. India, Izrael, Bangladesh és Burma, emellett más naptárakat is használ; Sri Lanka, Kambodzsa, Thaiföld, Japán, Tajvan és Észak-Korea pedig a Gergely-naptár módosított változatát használja.